2009. december 13., vasárnap

Tükörkép

Csibe és Niki kért meg rá, hogy mutassam meg a legjobban és legrosszabbul sikerült fotóimat, illetve azt a bejegyzésszövegemet, amelyikre a legkevésbé vagyok büszke. Sajnos van egy pár ilyen. Ez az egyik: "Amikor elkezdtem írni ezt az oldalt akkor megfogadtam, hogy csak olyan ételeket teszek fel, amik kipróbálás után is megfelelőek arra, hogy bekerüljenek a repertoárunkba.. Tegnap viszont mélységesen csalódnom kellett, ugyanis az emberem - akinek most ízlelőbimbóim érzéketlensége miatt hinnem kell - azt mondta, hogy "ezt az almás-mézes szart dobjuk ki".. Átértékelődött bennem sok minden, és bár még nem volt szívem kihajítani, úgy gondoltam szelekcionálni kell.."

A legszörnyűbb képek legszörnyűbbjei: a ricotta pancake, a sült alma  és az almáslepény (te jó ég..) A kedvencemen pedig  a lényeg valójában nem is látszik.. Na igen, ez vagyok én.

Nemrég kaptam egy kedves díjat Csibétől, Nikitől és Raindroptól is. Még egyszer köszönöm! Mivel már mindenkinél körbejárt, nem is nagyon tudom kinek továbbadni.. Persze még így is maradt egy tartozásom: nem válaszoltam hogyan is csöppentem a konyhába.

Fél évvel ezelőttig egyáltalán nem érdekelt a konyha és annak vonzáskörzete. Otthonról általában egy rakat étellel indítottak utamra a kollégiumba, aztán amikor azoknak hűlt helye sem volt jöttek a szendvicsek. Melegszendvics, sonkás szendvics, szalámis szendvics, sajtos szendvics.. Ezek után ugye nem meglepő, ha azt mondom nem hozott lázba a gasztronómia?! Meg úgy egyébként is, az előadások után a francnak se volt kedve a közös konyhában spagettin kívül másnak nekiesni. Nyáron azonban történt valami: elköltöztünk - pontosabban össze - jó messze a szülőktől. Bumm! Hirtelen lett egy EGÉSZ konyhám. Még leírni is szégyellem, de a kezdetek kezdetén közel egy héten át krumplis tészta és tejbegríz dukált, mert csak azt tudtam nem elrontani. Pár nap múlva már a látványuktól is rosszul voltunk, ezért elkezdtem receptek után kutatni. Hát, valahogy így kezdődött. A folyamat még most is tart, leginkább az alapokat tanulom, de a lényeg, hogy egyre jobban élvezem..

8 megjegyzés:

szepyke írta...

Helyes, és Ámen!:)

Méhn Niki írta...

hát nekem a ricottás pancake és a sült alma képed a kedvenceim között van... :P
a bejegyzéseden meg akkorát nevettem amikor aktuális volt (most is) hogy ez egyáltalán nem gáz... :D sőt!

a kis történeted meg nagyon édes! :D
imádom! :)

Csibe írta...

Puszedli, nekem az a pancake is nagyon tetszik! No én már korábban meglestem a nem látszó lényeget ;) szééépeeek!!! Jó nézegetni!
A konyhával való ismerkedésed nagyon aranyos!

Raindrop írta...

Szerintem meg a béna képeid is baromi jók.
Sőt, az almás szaros szöveg egyenesen csúcs! :D

Jade írta...

Hogy ezek rossz kepek? Hat akkor nekem el kellene nehannyal bujnom valahova! Te ebben szerintem profi vagy, nagyon jo kepeid vannak!
Az a mezes almas valami netan az en receptjeim kozul volt? Akkoriban eppen keszult nalam egy ilyen kalacs... nalunk az egesz fincsi lett.

erős ildikó írta...

Nekem tiszta haszon, hogy elkezdtél gasztrobloggerkedni (hú, de ronda szó), szóval gasztroblogot írni, mert remek ötletekre lelek itt, a mogyorókrémes csókod is azonnal megfogott!:)

Unknown írta...

Mi olvasók is egyre jobban élvezzük a blogod ;)

A főzéshez vezető utad nagyon ismerős - 6-7 évvel ezelőtt én is hasonlóan találtam a főzéshez. Igaz nálam tészta + paradicsomszósz volt az, aminek 2 hét után a látványától is rosszul lettem ;) Használd ki az időt kísérletezésre, új módszerek, párosítások kipróbálására, rengeteget ismerhetsz meg ezen keresztül. Lehet elsőre nem fog sikerülni - régebben sokminden nem sikerült nekem elsőre, de rengeteget tanultam a (kezdetben elég sűrűn megeső) hibákból.

A képek egyébként szerintem is szépek ;)

Puszedli írta...

Nem gondoltam volna, hogy ennyien hozzászóltok majd.. Kedvesek vagytok, köszönöm mindenkinek! :)

Judit! Az recept a Te oldaladról volt, de én valamit nagyon elronthattam rajta, mert a közepe nyers maradt és ragadós! :) Szóval ne aggódj, nem a recept a bűnös, hanem én!

Beatbull, köszi a biztatást! :) Ha a legalapvetőbbeket végre a magaménak érzem, akkor talán a kísérletezés is menni fog. Hidd el, rajta vagyok az ügyön.. :))