Bár nálunk nem romlott meg, csak a készlet csappant meg, viszont a lekvárról hirtelen beugrott ez. (Varró Dániel: A szilvalekvár és a Zabpehely)
"Egy régi Spájzban összebújva, hej,
két Krumplinudli és egy Kanna Tej
közt Szilvalekvár úr és a Zabpehely
kisasszony,
míg nyekeregnek a Ház vén ajtai,hüppögve sírják vissza hajdani
fogyaszthatóságuk a hajnali
kakasszón.
„Jaj, hisz oly lágy és omlós volt kegyed,
s lám, minőségét nem őrizte meg,
az Időnk túl hamar lejár” szepeg
a Lekvár,
„minőségünk a szívben tartatik,
s közöttünk már a romlás kajtat itt,
kisasszonyom, s a Romlás, jaj, alig
szelektál.”
„Bizony, Lekvár úr, mint a csillagok,
oly fényes volt Ön és illatos -
sötét a színe mint a tinta most,
s bezápult.
Emlékszik még? Két éve vagy tavaly
négy Céklarépa és egy Tálka Vaj
közt összebújva sugdolózni, haj,
be szép volt...”
Így sírdogálnak összebújva, hej,
két Krumplinudli és egy Kanna Tej
közt Szilvalekvár úr és a Zabpehely
kisasszony,
s a pír elfutja őket, restelik,
hogy hüppögésükkel telis-teli
lesz már a régi Spájz az esteli
harangszón."
Hozzávalók (4 tálkához)
- 4,5 dl tejszín
- 6 lap zselatin
- 500 g barackjoghurt
- 120 g porcukor
- 1 ek. baracklekvár
- 200 g babapiskóta
- 500 g őszibarack konzerv